Közeledik a karácsony, jövőhéten advent első vasárnapja

Jövőhéten advent első vasárnapja ebből is látszik, hogy lassan közeledik a karácsony és vele együtt a rémálmom is a vizsgaidőszak is. Hihetetlenül gyorsan el ment ez a közel 3 hónap. Most kezdtem el a hetedik félévemet a suliban és már nemsokára vége. Úgy látszik most jelen pillanatban, hogy minden sikerülni fog, de az ördög, soha nem alszik. "De sikerülni fog!" mondaná édesanyám, ha tudná mit is írok éppen. Tehát vegyes érzelmekkel várom a karácsonyt.

Igazából én várom a karácsonyt. Persze nem mindenki van ezzel így. Sokaknak a karácsony egyenlő a rohanással az eszeveszett vásárolgatással " Juj, most mit vegyek X,Y és Z-nek? Jaj és akkor még valamit kellene venni a közeli szeretteimnek is.” és még az utolsó 3 napomat is azzal teszem tönkre, hogy üzletről-üzletre járva próbál valami ajándékot venni, mert hogy „kell” címszóval reménykedve, hogy még nem kapkodtak el mindent az emberek. (Igazából rohadtul nem értem mi ebben a poén. Mármint, hogy az utolsó héten kezdenek el az emberek kapkodni.) NEM! Az a nagy helyzet, hogy lassan azon a véleményen leszek mint egyik kedves barátom aki nem igazán tartja számon, hogy éppen mikor milyen ünnep van. Meg kérdeztem tőle, hogy miért?! A válasz nagyon egyszerű és nagyszerű: „Nem csak akkor kell szeretni, mikor éppen valamilyen jeles nap van.” és azt kell mondjam, hogy teljesen igaza van.

Nem akarok én belemenni mindenféle vallási dolgokba, mert bevallom nem igazán tudom pontosan mi is történt ekkor, de azt tudom, hogy én miért is várom.

Míg kicsi gyerek voltam mindig azért vártam a karácsonyt, mert kíváncsi voltam vajon azon az este milyen ajándékot fogok kapni, de ez mára már teljesen átalakult. Felnőttem és nem csak én hanem a testvérem is arról nem is beszélve, hogy történt egy-két dolog azóta. Ma már azért várom nagyon, mert ha nem is sok időt, de legalább egy keveset együtt lehetek a bátyámmal és családommal. Ritkán látom, bár mostanában azért gyakrabban, mert valahogy most úgy alakultak a dolgok, és együtt lesz végre a család.

Rohanó életünk végre lelassul és a monoton hétköznapokat végre megtöri egy kis otthonlét. Csendben, békében, rohanás mentesen a szeretteinkkel eltöltve kellemesen és kiélvezve annak minden pillanatát.

Tudom, ez persze nem mindenhol van így és ilyenkor hálát adok istennek legalább egy éveben egyszer, mert imát nem is tudom mikor mondtam utoljára, hogy ilyen szerencsés vagyok és ilyen nagyszerű családom van.