Magamon kívül

Vonaton ülve,

dobszó fülembe,

tagjaim melegednek,

nézek merevedve.

Fáradt emberek,

velem szemben,

fáradtsággal küszködve.

Lehet aludni kellene?

Luxus ez,

a mai embereknek,

rabként igyekeznek,

így teremtve élelmet,

s reményt a jövőbe.

De egyszer a teste,

majd földön hever,

mert ereje,

nem végtelen.