SAO – 1. világ

Sokáig gondolkodtam, hogy ezt a bejegyzést megírjam-e, de egyszerűen muszáj vagyok kiírni magamból, mert meg fogok őrülni. Meg hát persze ez is én vagyok, tehát miért ne.

Sztori érdekes és a benne lévő karakterek is szerintem nagyon el vannak találva. Remélem, megélem azt a kort, amikor én is kipróbálhatok egy ilyet. Tudom - tudom, ez nem a valóság, de szerintem van annyira fejlett a mai technológia, hogy akár olyan 20-30 év múlva már az emberek otthonaikban legyen egy ilyen és elüthetik a szabad idejüket.

„Second life” Azt kell mondjam, hogy engem mindig is megragadott volna egy olyan MMORPG, ahol az emberek tényleg magukat adják és tényleg a karakterüket úgy is kezelik, mintha valóban ők lennének - bár, ha belegondolunk akkor valóban lehet így, de akkor azt kell mondjam, hogy rohadt sok bunkó ember van - és mondjuk nincs meg határozva a tevékenységed, hogy te egy hős vagy. Azt kell mondjam, hogy ez a SAO 1. világa, mint MMORPG nekem nagyon bejön - bár az első részben való kis svédcsavart azért hanyagolnám, de lehet hogy épp ez tudja kicsit megfűszerezni a játékot, de ebbe most ne menjünk bele - de ezek persze csak az én gondolataim.

Vissza az animere. Az egész nagyon padlóra küldött engem. Egyszerűen nem tudom mi történt velem. Csütörtök este néztem meg 9 részt egy huzamba és addig a pontig még úgy ahogy, de egész jól tartottam magam. A világ lenyűgözött, legszívesebben én is ott lettem volna velük és a főszereplővel, Kiritoval teljesen tudtam „egyesülni”. Amikor azonban elkezdődött a szerelmi szál, na az teljesen a földbedöngölt és egyszerűen nem tudok észhez térni. Egyfolytában ez az egész jár a fejemben, próbálom elterelni a figyelmemet róla, de mivel nincs senkivel sem beszélgessek erről ezért kicsit nehéz feldolgozni az egészet. Érzelmileg annyira megérintett, hogy még én magam is csodálkozok saját magamon és néha nem is tudom, hogy mit csináljak magammal, csak ülök a gép előtt és bámulok magam elé. Ami a legrosszabb az egészben, hogy tudom, hogy miért vágott a földhöz ennyire, de ezen sajnos nem tudok segíteni egyelőre.

Akik ismernek, azok tudják, hogy nincs barátnőm és ez a kulcsa az egésznek. Az egész anime nézése alatt arra vágytam, hogy valakihez oda bújhassak, átöleljem és kettesben legyek vele és csak bámulnánk egymást ki tudja meddig. - Egy nagy melák, aki bújni akar, vicces, de így van :D - Tudom kicsit fura, de ez van. Valahogy előtörtek belőlem az érzelmek. Ami még nagyon fura, hogy mióta nézem, valahogy olyan nyugodtabbnak érzem magam, csak nem értem a miértjét, viszont ha eszembe jut egy rész belőle, akkor elkap egy érzés, amit nem tudok hova rakni.

Az első évadot még valahogyan végig nézem, aztán ha esetleg lesz belőle 2. évad is, akkor lehet azt is fogom nézni, de még nem döntöttem el. Kicsit félek tőle.